Rólunk Írták

terasz.hu

Londonból Egerbe

Néhány éve találkoztam Angliában egy Frank Molnár nevű úrral, aki különös kiejtéssel beszélt angolul. Kiderült, hogy eredetileg Egerből származik, és a II. világháború után telepedett le Nagy-Britanniában. Fényképeket és prospektusokat mutatott szülővárosáról, mivel a politikai változások után ő is hazalátogatott. S volt azokban a fényképekben valami - bár nem tudom, hogy pontosan micsoda -, ami nagyon megfogott. 

Egerbe 1993 legvégén érkeztem, miután egy évig a törökországi Izmirben tanítottam angolt. Az első emlékem az, hogy teljesen lenyűgözött a kivilágított bazilika. Amikor másnap reggel elindultam, hogy felfedezzem a várost, újból megcsodáltam az épületeket és a fenséges hangulatot. Felvetődött bennem (ahogyan még ma is sokszor): hogyan lehet, hogy korábban nem tudtam erről a helyről? Angolórán néha videót vetítek Nagy-Britannia nevezetességeiről, s olyankor sajnálom, hogy Nagy-Britanniában és a világ sok más részén nem is tudnak erről a városról.
Mikor ideérkeztem, úgy gondoltam, hogy egy, esetleg két évig maradok, s utána valami egzotikus helyre, például Peruba megyek.

Terveztem azt is, hogy a családommal együtt visszamegyünk az Egyesült Királyságba, de két hónap elteltével meggondoltam magam, és úgy döntöttem, Eger lesz az otthonom. Az utóbbi időben, amikor Angliából utazom Magyarországra, azt mondom, hogy "hazamegyek" - és mindig felemelő érzés, ahogyan a távolban, Kerecsend felől jövet, kirajzolódik előttem a város.

Meglepő, hogy ha az ember megérkezik Egerbe, szinte a város minden pontjáról - és mindig más arcukat mutatva - láthatók a jellegzetes épületek: a bazilika, a minaret, a rác templom és a minorita templom. Az útikönyvek híres történelmi nevezetességekről írnak, de a város hangulatát nem tudják igazán visszaadni. A piacnak például megvan a maga szépsége és számomra némi nosztalgiával is bír, mert arra emlékeztet, amit az én országomban sajnos már elvesztettünk; a személyes kapcsolatra a termelő és a vásárló között. Szeretem a szombat reggeleket, mert akkor járok piacra, hogy nyáron friss gyümölcsöt, ősszel erdei gombát, karácsony előtt pedig libát vásároljak, s hogy találkozzak a tojást, petrezselymet áruló nénikékkel, akik türelmesen végighallgatják, amint "kerékbe töröm" a szép magyar nyelvet. Szomorúan gondolok arra, hogy egyszer talán eltűnhet a város hangulatához e szorosan hozzátartozó jelenség.

Mivel az egyetem után egy étterem konyhájában séfként dolgoztam, természetesen érdekelnek az ételek és italok. Eger nem szűkölködik egyikben sem. A számos étteremben és borozóban, sörözőben mindenki talál az ízlésének és pénztárcájának megfelelő kínálatot. A HBH-ban csülkök, a Fehér Szarvasban vadételek, Hossó Attila Szantofer nevű éttermében pedig hagyományos magyar ételek várják az idelátogatót. Sok étteremnek, kávéháznak terasza is van, ahova egriek és turisták egyaránt szívesen ülnek ki nyáron, hogy egy sör vagy kávé mellett szemlélődjenek: ilyen a Dobos a Széchenyi utcán, a Senator Ház és az Aranyoroszlán a vár tövében vagy a nemrég megnyitott Forst Ház, amely pont a Dobó térre néz. 

Úgy gondolom, hogy a borfogyasztás a reneszánszát éli a városban, mióta a 2003-ban megnyílt Bikavér Borház, tulajdonosa, Kenyeres Zoltán rendszeresen szervez híres egri borászok (Gál Tibor, Thummerer Vilmos, Tóth Ferenc, Simkó Zoltán és mások) előadásával egybekötött borkóstolókat. Örömmel látom, hogy sokan látogatják ezeket a rendezvényeket. Ha Eger 2010-ben Európa Kulturális Fővárosa lenne, az nagyszerű lehetőséget teremtene ennek az - eddig sajnos mellőzött - "kincsnek" a reklámozására is. Nagyon szeretem ebben a városban a dolgok furcsa párosítását: ahogyan megfér egymással a taxiállomás és a Líceum, a Skála szocreál épülete a gyönyörű minorita templommal szemben, vagy a borozó és a diszkó a bazilika tövében. De ahhoz, hogy az ember jól érezze magát egy városban, több kell a szép épületeknél, a jó boroknál és a finom ételeknél.

Kellenek hozzá az emberek is.

Az Egerbe látogatóknak rögtön feltűnik, hogy milyen sok a fiatal ebben a városban. Jó párat én is tanítok közülük, és remélem, 2010-ben jó lehetőségünk lesz rá, hogy ezen a történelmi helyszínen együtt ünnepeljük a várost és persze az ifjúságot - lehetőséget adva a fiataloknak arra, hogy használják az évekig tanult idegen nyelveket, s hozzájáruljanak a városuk és országuk népszerűsítéséhez.
Úgyhogy azt gondolom: az a bizonyos perui utazás egyelőre várhat...

James Bennett 


Forst-Ház Étterem és Kávézó, 3300 Eger, Dobó tér 1. Tel./Fax: 06 36 311 587, 06 30 507 5077
e-mail: forsthaz@forsthaz.hu Nyitva tartás: V-Cs 10.00 - 22.00, P-Szo 10.00 - 22.30